Hogyan tűnt el a Lágymányosi-tó Budáról?

A mai ELTE-TTK, Infopark területét elnézve kevesen gondolnánk, hogy egy évszázada itt még egy hatalmas tó terült el. A terület a vízrendezések és területfeltöltések során nyerte el a mai képét.

A tó nagyjából a Petőfi-híd és a Rákóczi-híd budai hídfői közötti részt ölelte fel. A terület szabályozásának első ötlete az 1838-as nagy pesti árvíz után merült fel. Ez volt ugyanis az a terület, ahol a jégtáblák feltornyosultak, gátat szabva az árhullám levonulásának. A munkálatoknak azonban csak a kiegyezés után láttak neki, ekkor építették fel a Kopaszi-gátat. A Lágymányosi-tó valójában ekkor jött létre a levágott folyómederből.

A létre jött tavat az eredeti tervek szerint téli kikötőnek szerették volna használni, azonban a sekély vízszint és az állandó kotrás miatt az üzemeltetés nem érte meg. A millenniumi ünnepségek keretében 1896-ban létrehoztak itt egy hatalmas vigalmi negyedet, melynek a Konstantinápoly elnevezést adták. Török kávéházak, minaretek, dzsámik, mór stílusú épületek várták a szórakozni vágyókat, koncertek és színházi előadások fogadták az ideérkezőket. A tereprendezéshez 72 ezer köbméternyi földet mozgattak meg, az építkezésekkel pedig két hónap alatt végeztek is. A nagyszabású beruházás azonban a rossz időjárás és a gyakori szúnyoginváziók miatt fél év alatt csődbe ment.

A területet az állam felvásárolta és a terjeszkedő főváros folyamatosan feltöltötte. Az első nagy építkezés a Magyar Királyi József Műegyetem felépítése volt, akkor egy körülbelül 7 hektáros részt nyertekel a tóból.

A második nagy feltöltés 1937-ben történt, mikor a Horthy Miklós-híd készült. A munkálatokhoz használat földmennyiséget a tótól délre található, kihasználatlan téli kikötő kotrásával nyerték. Ami így alkalmassá vált a hajók fogadására.

Az utolsó nagy feltöltésre a második világháború után került sor, a törmelék szétterítésével nyerte el a terület a mai magasságát.

A vízi világ így adta át fokozatosan a helyét a terjeszkedő fővárosnak.  

 Képgaléria